"Elmesélünk egy történetet korlátlan fantáziával, játékosan, mégis komolyan véve, ahogy az ember komolyan beszél a gyerekekkel szerelemről, halálról, tisztességről, barátságról..."

(Rudolf Péter)

 Szombaton voltam a Centrál színházban(volt Vidámszínpad)magyar szakos társaimmal és egyéb kísérőkkel,s láttam az És Rómeó és Júlia... c. darabot,amely igencsak más,nem hétköznapi szemmel tekintett a nagy angol író művére. Ennek következtében a díszlet és a szereplők is egyben a színészek voltak: Rudolf Péter és Nagy-Kálózy Eszter.
Rudolf Pétert mindigis nagyra tartottam,igazán kiváló művész,aki bármikor bármit el tud játszani. Benne eképpen nem is csalódtam. Felesége sem nyújtott rossz teljesítményt,de néha eröltetettnek éreztem a játékát.
Az darab végét találtam a legjobbnak,amikor a két szereplő csendben,mégis hangosan meghal:
Szól valami zene, ők nem beszélnek, kék fény irányul rájuk, amúgy körben sötét,s jön halkan, mégis zajosan csörtetve a halál.
Az egészről a summa az,hogy érdemes eltölteni velük másfél órát a Centrál színházban! :)
Nagy élmény volt.