-től származik az alábbi idézet:

"Odaadó vagyok,bomló anyag, ami beléd épül, míg el nem fogy,
levegő, emlék, ellenpont..."

Éppen kifacsart csuromvizes ruha vagyok...

Megejtettük szokásos július eleji tengerparti nyaralásunkat(Tribunj ezen a nyáron). Idén tesóm, Balu is jött velünk. Nagyon jól éreztük magunkat, bár ilyenkor, ha van szerelem, akkor azt érzem,hogy bárcsak ő is itt lenne, s látná ezt... De azért ki tudok kapcsolni, s abszolút a napnak adni magam! Na, meg a tengernek, annak a sós, zöldes-kékes csodának,ami megannyi más érdekességet ölel magában. A búvárkodás az egyik legjobb dolog a világon! :))
Volt megint egy izgalmas buszútunk is. Sibenikbe tartottunk volna, majd onnan a Krka-vízesésekhez, de a helyi közlekedési eszközre 45p-et vártunk,majd vele 1,5 óra alatt tettünk meg 20km-t. Így aztán úgy döntöttünk, Balu legnagyobb bánatára, hogy nem megyünk el a vízesésekhez még busszal,hanem csak Sibeniket tekintjük meg.
Összességében nagyon klasszul sikerült és rettentő gyorsan eltelt az az egy hét...
Minden nyarat a tengernél tudnék tölteni... :))

Idén azért nem maradok ki a jóból. Megyek még szerelemmel 4 napra Hévízre romantikázni, vagyis ő inkább aludni jön,mert hulla fáradt. :) De előtte és utána is megyünk hétvégékre a Velencei-tóhoz, majd egy hét SZIGETELÉS! Vagyis idén csak pár nap, de az is jó arány ahhoz képest, hogy nem vettem már jegyet erre a szezonra, mert sok(k) lett volna, most másra kell a mani, és már nem is az igazi, de egy jóbarátunk intézett jegyeket! :)) Yesss! :) Sziget után meg kell egy hét együttlét a barátokkal is szintén a Velencei-tónál.

Szülinapoztunk is Adriennékkel a barátjánál, Szilárdnál. Inkább pálinkázós, beszélgetős este lett, mint bulizós, de mindenki jól érezte magát. Talán kivéve egy hölgyeményt,akinek mindig baja van a pasijával, ha az nem azt teszi,ahogy a csajszi elképzelte. Persze ezt nem közli vele, mármint hogy neki milyen férfira, társra lenne szüksége, hanem csak évődik vele. Észre kéne venni, hogy megváltozni nem fog, és nem neki való ez a srác. Azt sem bírja elviselni, ha csak ránéz egy csajra, aki a barátja. Vagy kiderül, hogy pár évvel régebb óta ismerik egymást, mint ahogy azt ő hitte, vagyis inkább kiszámolgatta magának... Jesszusom. Miért van ez a nagy rivalizálás a nőknél??? Az normális, hogy megnézzük a másik hogy néz ki, milyen cuccc van rajta, de hogy számolgassuk az éveket pl. ...

A cím pedig arra utal, hogy 1,5 hete albérletben lakunk szerelemmel több okból kifolyólag. Nincs semm baj, csak így alakult a helyzet. Szerelem nagyon tiltakozott ellene, de az a véleményem, hogy azért ő is jól érzi így is magát. :) Csak a pénz aggasztja, ez engem is,de remélem, hamar sínen leszünk. Nem konkrétan... :))
Egész nagy a lakás, jó a környék, csendes, csak a vonat zaklat néha. A legjobb a világon, hogy akkor és úgy mosogatok ahogy akarok!!! Vááá! :))

Rég nem írtam, ami azt jelenti, hogy bőőven volt dolgom azóta is!
Tegnap megkaptam a hírt,hogy meglett a német felső fokú szóbelim! Jeah! Végre valami jó!
Az iskolában csupa rossz,néha egy kis vidámság.
Nehéz a szív... Sokan maguktól mennek el,de vannak, akik maradnának, mégis elküldik őket. Vagyis egy személy.
Talán erről a blogról nem tud senki odabent,de nem vagyok olyan,aki mások háta mögött beszél, így legyen elég ennyi. Én kaptam még egy évet, aztán meglátjuk,kivel és hogyan tudok majd jövő ilyenkor megegyezni. De már hiányoznak embetkék körülöttem!!! Oké, egy év alatt nem lehetett még nagyon szoros barátságokat kötni,de jó ismertségeket igen. Az évnek pont ez a szakasza kéne legyen az,amikor közelebb kerülhetünk egymáshoz,mert senkinek sincs igazán nagy dolga (kivéve az érettségiztetőknek). Ilyenkor lehetne munka után beülni egy bambira, ilyenkor lehetne bográcsozásokat,kerti partykat szervezni. Ám mi ehelyett a munkánkért, barátainkért,ismerőseinkért és nem utolsó sorban a gyerekekért aggódunk...
Fura egy nyári kezdet...

Rettentő rég nem írtam ide, talán azért mert nap mint nap rengeteget írok máshova. Javítom a dolgozatokat, írom az óravázlatokat, készülök a felső fokú német nyelvvizsgára, arra is írok, meg ellenőrzőkbe is... Túl vagyok életem első osztálykirándulásán tanárként persze :) Nagggyon jó volt! Mivel az utolsó pillanatban a szülőnek sajnos le kellett mondania a segítséget, és egy segítőkész kolléga sem akadt, így Karesz rettentő nagy segítségével elindultunk Hajdúszoboszlóra és túléltük, jelentem! Remekül sikeredett, fürödtünk, gokartoztunk,aminek köszönhetően a sebesség a hatalmába kerített annak ellenére, hogy elég béna voltam. :) De előre!
A húsvét sok csokival és vidámsággal telt, főleg az első két napja a szünetnek,amikor nagyokat buliztunk! :) Most megbetegedtem egy kicsit, de igyekszem hamar kilábalni belőle. Pénteken díszítés,mert ballagás, jövő héten nemzetek napja. Mi Algériát képviseljük, már egy csomó aját kigyüjtöttem,meg pár pontban összeszedtem a diákok feladatait. HAJRÁ! :))
Csókok

Az éveket nem számolom, boldog vagyok, nyalom a sok fagylaltot... Így folytatódik a dal, amit  többek között szintén énekeltünk a tanári karácsonyon. Tehát jelenleg nagyjából minden rendben. Nagyon jól érzem magam szerelmeméknél. Tanítok rendületlenül, szerelemmel vagyok, találkozom a barátaimmal, saját keresetemből vettem VÉGRE! egy csodás csizmát is! :) Családommal is jól megvagyok, úgy érzem, végre büszkék rám, főleg öcsém, mióta megtekintette az osztályképet. :)
A karácsony eddig jól telt, bár rémálmom volt, hogy elkések a suliból ill. az egyik órámról simán el is alszom.... Igyekszem,hogy ne így legyen! :)
Sok mindent kaptam, csupa csuda jó dolgot!
A diplomámat is kiadták már novemberben végre! A tanárok jófejek, egyre jobb a kapcsolatunk, bár néha érzem, hogy én még csak 23-24 éves vagyok, ők meg tízzel (+ , - pár év) többek, de megértjük egymást. Minden esetre más környezet és én is valamiképpen felnőttesebben viselkedem, mint itthon, vagy baráti körben. Azért sokat bolondozok a diákokkal is. :) De tanulunk is!!! :)
Most megyek olvasni! Végre! Kaptam Csernust meg meg Vonnegutot!

A jelszó továbbra is: Peace, love, freedom, happyness! ( Hair-ből :) )

Rég nem írtam és ennek jó oka van. Nekem is jó, mert végre! azt csinálhatom,amit már gyerekkorom óta szerettem volna: tanítok! :)
6 osztályt kaptam és még emellett ofő is lettem! Arany bogárkák... :) Na,jó dumásak, és vannak néha problémák,de eddig egész jól megy a dolog. A többi osztállyal is.
Közben itthon az "otthontalanság otthona" már nem is otthon, így, hogy ne a sz....ban kezdjem a "pályafutásom", elköltözöm. Barátomékhoz megyek, hiszen, ha önállóan, egyedül bérelnék egy lakást, akkor nem tudnék spórolni a német szak befejezésére. Pedig most ez a következő cél, elérendő lépcsőfok.
Nagyon fáradt vagyok még minden nap a tanítás után, és szerelemmel se találkozhatok oly' sokat,mint szeretnék. De élvezem! :)
Holnap csajos este, szombaton költözés, majd egy újabb hét.

Amióta hazatértem Angliából, sőt még mielőtt repülőgépre ültem volna, elkezdtem munkát keresni. Első állásinterjúra sikerült az OVB-hez kerülni, tudtam előre, de mégis elmentem,kaptak egy esélyt, de aztán 5 perc alatt lerendeztem a beszélgetést, mert beszervezni akartak. Na, én azt meg nem. :) A második állsinerjúm már közelebb állt szívemhez: egy suliban kéne magyart tanítani! Jaaaj, de jóó lenne! :) Elvileg holnap kideül, hogy a megtartott bemutató órám és az inetrjú után végülis engem vesznek-e fel vagy sem. Rajtam kívül még négyen voltak jelentkezők, de hát nekik az az előnyük, hogy tapasztaltabbak. Voltam egy ruházati boltban, ahol azt hitték, aranyat árulnak, csak milliomos vevők térnek be és a már szépen összehajtogatott ruhák még sincsenek jól úgy, ahogy, hanem próba képpen még hajtogassam össze újra meg újra meg újra meg újra... És mindezt egy pár méteres boltban még HAT kollégával!!! Nevetséges!
Szóval fel kell nőni mindenhez. El kell viselni azt is, amit nem szeretnénk,viselkedni kell, tűrni, bazsalyogni állandóan. Elfogadni, ha elutasítanak, ha még egyszer meg még egyszer és többször próbára tesznek, ha nem úgy bánnak az emberrel, ahogy ő viszonyult hozzájuk stb. Szóval fel kell nőni! Felnőttnek kell lenni.
Ez az élet rendje, peeersze. De nem könnyű. Mennyi pénzt keresek majd, abból hogy jövök ki, mit kéne ezért tenni, az mennyi energia, megéri-e vagy sem. Hát marad a felkiáltójel a szó végére, hogy bíztasson! :)

"Voltál te is ifjonc és bohó, féktelen fekete felhőket betörő angyalka a világ tetején!..."
Kiss Tibi is így szól egyyik dalukban. Hát én nyakamba vettem a világot és elrepültem Londonba, majd onnan autóval kerültem Chelmsfordba. Au-pairként szerettem volna dolgozni, de ez mindössze egy hétig tartott. Szombat este érkeztem, akkor elég fáradtan ágyba zuhantam,pár könnycsepp után nehezen, de elaludtam. Reggel arra ébredtem, hogy valaki bekukucskál, s látja, hogy még alszom. Gréta volt, a kislány, aki aztán úgy döntött, hogy welcome-ajándékát (két kiszínezett hercegnő egy lapon) becsusztatja az ajtó alatt. Majd mikor kiléptem a szobából ott állt a kislány szorongatva egy plüsst (amiből egy millió volt neki). Köszöntöttem, megköszöntem az ajándékot, fogat mostam,majd az én ajándékomat is odaadtam neki. Aztán reggeli beszélgetés keretén belül. Nagyon idegennek éreztem magam. Mindent a nagymama magyároztt el leginkább, aki szintén echte német volt, Brémából. Jól megértettem, ők is engem. A némettel nem volt gond, sőt nőtt a nyelvtudásomba fektett bizalmam! :) Ennyit biztos profitáltam belőle.
Aztán ez az idegen érzés nem múlt el. Egyre erősödött. Eljött a hétfő, amikor apuka munkába ment, anyuka aznap épp nem dolgozott, de tanulnia kellett, így ő is elkísért minket a suliig. Elvittük a kislányt, akinek a táskáját anyuka a kezemben hagyta, mert megint elkéstünk, és a hektikussá vált szituációban nálam hagyta. Én meg még nem tudtam a rendet, de nem gond, hazaértem, nagyi mondta, h ez így nem okés, visszamentem, s angolul elmagyaráztam, hogy a lány táskája és leadtam a recepción. Első próba... :)
Aztán megint haza, reggeli, beszélgetés, du. park stb. Este nem láttam első nap, hogy mi a "rend", mert szülőkkel, baraátokkal és természetesen szerelemmel volt randim az éterben, msn-en. Ám kiderültek szépen lassan a turpisságok. Azt itt kell megjegyeznem, hogy azért derültek ki hamarabb, mert szerelmet megkeresték egy nagyon jó állás ajánlattal, és nem tudott dönteni. Hazamenjen-é vagy sem. Én kiborultam, hogy te jó ég! teljesen egyedül maradok!!! Majd megértettem őt. Az indokok,h hazamenjen: kevesebb pénz,mint kint, de biztosabb munka, ami mellett tud diplomát szerezni, vagy végzettséget, ami kint nem lehetséges. London egy számára nem szimpatikus város (ezt 3 nap ottlét után nagyon megértem) és a belét ki kellett volna dolgozni, ami mellett sulit nem tudott volna végezni és spórolni se nagyon. Kettőnk jövőjét látja és vette maga elé, és megalapozottan úgy gondolja, hogy ha itthon dolgozna annyiért,amennyit kap,akkor azzal sokkal biztosabban tudunk majd együtt élni. Aztán én pár órával azután, hogy megtudtam, hogy van ez az álláslehetőség, úgy döntöttem, hogy egy hónapot adok magamnak és meglátjuk. Szerelem mondta,hogy szeret,nem akar elveszíteni, ő bármire képes értünk és ne adjam fel és brámiben támogat. Úgyhogy ezek után még inkább tartottam magam az egy hónaphoz. Magamat akartam kipróbálni. De lehullt a lepel. Kiderült,hogy a család is beszélni akart velem, mert úgy érzi az anyuka, hogy hazudtam, hogy tudok angolul. Nem ecsetelném, hogy nem hazudtam, sok érv van mellette, a huzgság mellett meg semmi, de egyszerűbb volt engem hibáztatni, nem vállalni, hogy ő többet kér egy au-pairtől. Nem csak a nyelv terén, hanem minden terén. Megtudtam, hogy ők heti 2szer fürdenek csak, a kislányt este és reggel wc-zés után saját csupasz kezemmel kéne kimosni (nuni és popó is term.en), valamint nekem kéne a fogát megmosni, és nem csak ellenőrizni a leckéjét(ami a megegyezésben volt), hanem megtanítani írni, olvasni. A házmunka sem csak egy kicsi porszívózás és a ruhák kiteregetése, hanem minden,amit a nagymama magától úgy tett meg, mintha övé lenne a ház. Nem takarítónőnek mentem oda!
A munka reggel 6tól este 8- fél9ig tartott volna, dél és 3 között lett volna szabadidőm, de abban még magamnak is kellett volna főznöm.
Hát megbeszéltük és én még azt is felajánlottam, hogy maradok,amíg nem találnak úgy delikvenst, de ők úgy döntöttak (sztem szerencsére), hogy menjek haza inkább. Így péntek reggel annak ellenére, hogy ők mondták, hogy nyugodtan aludjak,amíg akarok és reggelizzek még, rámrontott az anyuka köszönés és minden nélkül, elkobozta a mobilt, amire úgyis nekem kellett volna pénzt tölteni, a kulcsokat,és felszólított,h azzonnal pakoljak. Értetlenkedtem, mondtam,h nem ezt beszéltük meg, ám ő úgy gondolta,h eleget aludtam és szedelőzködjem! Ő elment dolgozni, én mondtam a nagymamának, hogy neki köszönök mindent (ő végig nagyon kedves, segítőkész volt velem), de nem reggelizem itt. Kezembe nyomott még az útra egy vizet,meg mondta,hogy vigyek,amit akarok. És útnak eredtem Londonba vonattal , majd ot várt szerelem és onnan metróval hozzá. Péntek-szombat-vasárnap London-nézés, hétfő reggel indulás, este érkezés. Most itt.
Nagymamáról és az egész helyzetről még annyit, hogy ő mondta a SAJÁT lányával kapcs.ban, hogy minek vállalnak gyereket, ha tudják, hogy hajnaltól késő estig dolgoznak és csak hétvégén tudnak, de akkoris csupán pár órát lenni a saját gyerekükkel. Valamint az anyuka (lánya) hiába mondja, hogy a kislány megcsinál magától mindent, csak ezt akarja hinni az anyuka! Nem így van! Nagyon sokat kell még segíteni neki!

Legfőbb tanulság: BÁRMILYEN MUNKÁT VÁLLALSZ MINDENT ALAPOSAN TISZTÁZZ, MIELŐTT BELEFOGNÁL!!!

Szombat este megérkeztem Londonba. A repülőút egész jó volt, élveztem is, valóban nem egy bonyoult dolog, bár ha haza szeretnék menni, azt nem tudom, milyen lenne intézni.
Megérkeztem, felismertem vendéglátóimat, ők kevésbé engem. :)
Aztán kb. 1 óra kocsiút,majd Willkommen, Welcome in Chelmsford! Megmutatta az anyuka a házat, majd pakolás, alvás. Reggel Gréta rajza várt, amit bedugott az ajtó alatt. Aztán köszöntem neki, kint állt szorongatva egyet a millió plüsse közül. Kaptam még egy kis gesztenyét és egy angol ill. egy német nyelvű könyvet,h tanuljak! :)
Jól megértem őt is, a szülőket, a nagymamát is. Azt mondják jól beszélek németül, csak egy kis francia akcentussal! Azok at r-rrek... :D
Nagymama mindent megmutat, néha már zsong a fejem a sok idegen nyelvtől,de úgy voltam vele, majd belejövök, kibírom. Erre első hétköznapommon, tegnap Szerelem felhív,hogy itthagy. Állást kapott Mo.on és ő felad mindent, neki ez itt nem jó, rájött,h hiábzott, hazamegy. Megint én döntsek, mi legyen velem. Nagy dilemmát okozott és úgy érzem, cserben hagyot, és hagy a legnagyobb kakiban. Egyedül hagy teljesen. Kibírtam volna a távollétet, a honvágyat,ha tudom, és eddig így is volt,h hetente találkozunk, hogy egymás közelében leszünk. De nem így lett. Azóta bőgök, így még rosszabb minden, de közebn meg erősnek, sőt bazi vidámnak kell lennem az itteniekkel, ne lássanak semmit. Alig alszom. Ma hajnalban arra ébredtem, h Jesszusom! de egyedül érzem magam! És így is maradok...

Holnap du. indulok Chelmsfordba, ám nem éppen a legjobbkor, hiszen a PÁPA!! is éppen Londonban tartózkodik. Nagyon megtisztelő, hogy megint (már Rómában is) egy helyen lehetek vele, ám emiatt álljtólag nyomr lesz a reptéren! Izgi... :)
A rám váró család megírta, hogy milyen ruhában vár engem, remélem felismerem őket, bár már láttam képet róluk, úgyhogy nem téveszthetem el nagyon. Főleg,h Dom megírta, hogy egy nagy rózsaszjn sál lesz rajta, Raj meg egy nagydarab indiai pasi! :) Cukik! :)
Már várom a megérkezést, az ismerkedést, de azért az izgalom, egy kis félelem is bennem bujdos.
Félig már bepakoltam, szerintem már csak onnan jelentkezem legközelebb!:)

Csóközön!

Igen! Ezek a napok! :)
Nagyon rafkós vagyok. :)
Szóval az és Sz-en fogok este repülni. Pár baránőmtől, barátomtól már elköszöntem, ma nagyszüleimtől. Holnap lesz egy kis ebédes családi összeröffenés, majd este csajos mozizás. :) Pénteken pakolás, Szerelemnek még egy dolgot elintézek,amit viszek utána. Szóval 3 nap és go in England! Alig várom már, hogy Szerelmet megöleljem, lássam, hallhassam, csókolhassam, érezhessem! :)
Úúúúúgy hiányzik!
Persze nehéz elválni itthon is mindenkitől.
Várom is az újdonságot, de tartok is tőle egy kicsit.

Na, jóóó, azért nem történt semmiben sem radikális változás, de mégis más lett.Betty Boop nem túl régi mániám. Van belőle kitűzőm, naptáram, 2 pólóm (mindkettőt szerelemtől kaptam) és még lehetne öngyújtóm is, de abból annyi van és mindegyik olyan különleges, hogy már felesleges lett volna egy Bettys is.
Betty azért van esőkabátos formában a fejlécben, mert készülök a rám váró éghajlatra, és ha onnan írok, az ottani időjáráshoz az jobban dukál.
A csoki úgy jött háttérképnek, hogy barna volt a szöveg mögötti felület, csokibarna :), egyik kedvenc színem, és hozzá nem ment a Kiscsillag honlapjáról leszedett háttér. Így megszállt az ihlet, legyen akkor csoki a háttérben,s az első találat pont a legkedvencebbem lett: tengeri herkentyűk fogyasztható formában! :D
Replikálni lehet, de egy ideig szerintem ez marad! :)

csóközön

Bűnjelek

1. Könnyekkel puhított párna párolog a szoba közepén.

2. Szétkent szemek ülnek a vízben.

3. Az üresen hagyott szív csupán egy nevet visszhangoz.

4. A hiány törte ablakokon csak halványan tör át a fény.

5. A térben eluralkodott a zavart koncentráció.

Amiből mára már csak 3 maradt. Ennyi az az idő,amit még Magyarországon, nyugodtabb körülmények között tölthetek szerelemmel. Mindketten érezzük, hogy közeledik az elválás pillanata és annak a bizonytalan időnek a kezdete, amikor találkozhatunk már angol földön. Persze, mindenki mondja, hogy még nekem a legjobb, mert 2 hét múlva közel leszek hozzá, de akkoris, nekem és neki is a munka lesz az első, nem 2 utcányira leszünk egymástól, és valószínűleg egy jó ideig csak hétvégente találkozhatunk majd. Ám mindketten reménykedünk és próbálunk minél többet kihozni a kapcsolatunkból. Igyekszünk minden akadályt együtt átugrani, ahogy eddig is tettük. Mindettől függetlenül nagyon nehéz tőle elválni, egy új életformába kezdeni. Izgulós típus vagyok, de szerencsémre 5 perc alatt meg is nyugszom. Emlékszem, a gyakorlatomat is hogy vártam, mennyire izgultam, de max. 10 perc után már semmi bajom se volt és átadtam magam az élménynek. Szerintem ezzel most is így leszek. :)
Vár a NAGYVILÁG! :) Csupa élmény, új emberek, barátok, akik talán hűségesebbek, mint az előzőek, ismeretlen városok, negyedek felfedezése és maga az angol nyelv megismerése és kifinomult humoruk megtapasztalása. :)

Már jó rég írtam, de most lett egy csöpp időm meg kedvem, így billentyűt ragadtam.

Az idézet egy Kispál és a borz számból való, persze honnan máshonnan :), de az idei Sziget-mappámnak is ez a címe. Több okból is. Egyrészt mert véget ért sok szempontból is egy időszak az életemben. Feloszlott a kedvenc zenekarom... Sokat adtak nekem és másoknak is. Nemcsak a dalok, a szövegek, a mondanivalók, hanem a tagok is. Lovasi, Kispi, Dióssy személye ill. a váltakozó dobosoké. Több barátnőt, ismerőst szereztem nekik köszönhetően. Összehoztak, összehozott a zenéjük olyanokkal, akikkel a mai napig közös húron pendülünk és a Kispál és a borz az alaphangunk. :)
Barátnőmet vigasztaltam a Hang és fényen, de ugyanakkor azalatt jött össze egyszer egy nagy szerelemmel. Ugyanúgy barátokkal vagy éppen tök ismeretlenekkel üvöltöttük egymás szemébe, képébe, hogy "nem fáj", hogy "bukott angyalok etetése tilos!",  a Zsákmányállat velőjét, hogy "Jutka", hogy "Emese", hogy " puszilja persze,de nem király", hogy "nem lehet a vége felé sem ilyen a világ, ébresszük fel, nézze már meg magát!", vagy "igyekezz, az égbolt zár!". És még órákon át sorolhatnám.
A közel három órás koncert után kikönnyezett, de mosolygós szemmel távoztunk a Nagyszínpad elől.

Másrészt a Szigetelésnek is (asszem) vége. EZ VOLT a 10. SZIGETEM! Jeah!... :)
13évesen apám vitt ki, és Ganxta Zolee és a Kartel-en voltunk az első sorban. Aztán a következő évben már több napijegyet kellett venni, mert egyre több zenekar, program érdekelt és utána már a hetijegyesek táborát szaporítottam szerény személyemmel. Volt olyan, hogy reggel 8-ig voltam ott jelen, vagy világító koronát kaptam lelkes éneklésemért az egyik Quimby-koncerten, vagy németek hívtak meg nagyon sok sörre, vagy a Magic Mirrorban, a Medúzában, a Party Arénában roptuk hajnalig, vagy ilyen-olyan srácokkal kavartam, vagy vödörből ittuk a Tequila Sunrise-t. És ezt is sorolhatnám még.

Aztán úgy néz ki, hogy Magyarországon se vagyok már sokáig. Remélhetőleg egy német-indiai család fogad szívébe és vesz fel leányuk felvigyázására. Mindez Angliában, Chelmsfordban. Így talán Londot is látom alaposan és még angolul is megtanulok ill. mindemellett szerelemmel is együtt lehetek. Nagyon fontos nekem és így legalább egy szigeten, országban leszünk és láthatom, csókolhatom,szerethetem! Persze ő is engem! Megengedem! :)

Most ennyi. Még írok itthonról, mert az is biztos nehéz lesz, hogy szerelmet 2 hétig nem látom majd. Meg elbúcsúzni tőle... Már most pityereghetnékem van... De az éltet, hogy kint személyesen láthatom, és akkor addig fogom ölelésemmel szorítani, míg van benne szufla. :)

tsók

Egy hete a mai napon indultunk este haza az imádott Olaszországból!
Fantasztikus volt 10 napon keresztül olaszul kommunikálni, rádiót hallgatni, tv-t nézni, bármit csinálni. A tenger szép volt, mint mindig, a part sem volt semmi és a pasik... :)
Minden nap akadt valaki, aki bella ragazzának szólított, vagy aki udvarolt, természetesen csakis "olyan olaszosan"! :)
Tetszett, hogy mindenki segítőkész és közvetlen volt. De hát ilyenek az olaszok! :)
Egyem meg a húsukat!
A koszt sem bizonyult rossznak. Félpanzióval rendelkeztünk egy tengerpart közeli szállodában, ahol 8-kor reggeliztünk szinte bármit, aztán este 19:30-tól kb. 1,5 órán át vacsoráztunk. Négy fogásos vacsorát fogyasztottunk mindig. Salátabár és apró pizzafalatok voltak az előétel, majd tészta vagy krémleves következett, aztán hús vagy hal, amit éppen választottunk, végül desszert. Az édesség általában fagyi volt, de talán addig-addig mondogattam, hogy hol van már egy tiramisu( kedvencem minden tekintetben :) ), hogy egyszer csak azt is kaptunk! :) Jaaaaj.... Hmmmm.....
Minden nagyon jól ment, egy napot még Firenzében is töltöttünk és egy délutánt a helyi (Cattolica) akváriumban.
Csak szerelem hiányzott, de nagyon... Jól lett volna vele is átélni ezeket, ill. vele is nyaralni már! Ám nem kell sokáig várni, hiszen szerdán megyünk 1,5 hétre Velencére! :D
Szóval hazajöttem abból az országból, ahol ha élhetnék,már repülnék is!
Most egy hét a fülledt és büdös Budapestből, de szerdán "irány vidék, hol puha a föld és közel az ég"!
Ciao!

TANÁRNŐ lettem!!!! :)

Közben meg állást is keresek itt is ott is,aztán meglátjuk...
Volt egy gagyi osztálytalálkozóm is, de csak öten voltunk, mert sokaknak váratlanul közbejött valami. Ejnye! Állítólag majd lesz egy szerptemberben is. Felőlem...Én nem szervezem meg, az tuti.
Kedves A.-nak is üzenem, annak, aki még visszahívni se volt hajlandó, hogy élje csak a buta, együgyü, barátok nélküli életét, én nem kérek belőle!
Azóta nyáááár! Sajnos nap nélkül, de annál több találkozással szerelemmel, barátokkal! Sütés, főzés, vendégségek.

Azért nagyon fura, hogy első lépéseimet éppen A.-val tettem meg az egyetemen. Esett a hó, jobban mondva szakadt. Reggel készítettem tojáskrémet az énekmodulra, amire Daru hozott saját készítésű bazi nagy kenyeret melegen... Aztán otthagytuk a gimit, felszálltunk a buszra, s valahogy kiértünk Piliscsabára a nyíltnapra. Semmi különleges, de mégis elvarázsolt a hely. Párizsban megtudtam, hogy ide vettek fel, majd augusztusban beiratkoztam és szeptemberben elkezdődött életem újabb, ötéves szakasza. Most ez zárult le sok barátsággal, élménnyel, emlékkel. Ezeket és őket! :) mind viszem tovább. Remélem, én is hagytam ott és bennük is nyomot.
Csóközön Pázmány! :)

Most hétvégén volt/van a Belvárosi Fesztivál, negyedik éve. Szerintem barátnőimmel mi azóta járunk is! :D
Ingyé van, közel, jó helyen, boltok is közel... :)
Idén pénteken kedvenc zenekarom (sokaknak utolsó) koncertje volt,valójában az utolsó előtti budapesti, ami miatt lemondtam egy Ravel-eset,de megérte. Vagyis totál más a kettő, nehéz döntés volt, de Ravelt még láthatok, Kispált már nem nagyon...:(
Sikerült sör nélkül megúszni,de ez csak a hiedelem része volt... A legvégén,mikor már száguldott kifelé a tömeg, beleért egy pasi sörébe a lófarkam, majd szegény barátnőm arcába dobáltam, aki nevetés és sírás közepedte kiabálta,h hagyjam abba már! :D
Aztán a srác a maradék sörének a felét a pulcsira öntötte,amitől még másnap is csövi szagom volt...
Szombaton másik lieblingem volt soron: QUIMBY!
Az is izgi volt, bár a jól sikerült alapozás után a pisilhetnék megzavarta a hangulatot, de egy pillanat alatt, kilépve a TOI-TOI-ból újra ráhangolódtam a zenekarra.
Az alkohol hatása alatt nem éreztem a lábamban a fájdalmat, amit magamnak okoztam azzal, hogy ráejtettem a vasból készült nyugágyat, ám amint józanodtam, már máshogy láttam mindent. :D Őrjítően fájni kezdett, persze az ugrálások nem éppen pozitív hatással voltak rá, de barátom segítségével eltámolyogtam az ágyig.
Aztán közel 10 óra alvás... :)